Talán regisztráció

 

 

 

 

 

 

 

Regisztráció

Te mindig kimondod a dicséretet?

Ha boldog felnőttként szeretnéd látni, ne csak gondold, mondd is ki a dicséretet!

Az érzelmi biztonság minden életkorban fontos, már akkor is, amikor gyermekünk még csak a mi szemünkön, fülünkön át érzékeli a külvilágot – a pocakunkban.

Kisbabánk megszületése után a világ legtermészetesebb dolga, hogy türelemmel és végtelen szeretettel fordulunk felé. Ahogy azonban telnek a napok, növekszik és egyre többet értenek – és egyre többet csintalankodik is egyben –, hajlamosak vagyunk úgy kezelni őket, mintha kis felnőttek lennének.

A kipancsolt ebéd, a kiöntött víz, az összekent kanapé szinte vonzza a „Miért csináltad?” vagy a „Miért kellett ezt?” kérdéseket.

Ha azonban végiggondoljuk – vajon direkt tette ezt mindenben csupán tapasztalást kereső gyermekünk? – a válasz egyértelműen a „nem” lesz.  Belenyúlt, mert érdekes, hogy a kezén marad, kiöntötte, mert vicces, ahogyan folyik (vagy csak véletlenül, hiszen fogalma nincs, hogy a ferdén fogott pohárból kiömlik a tartalom – honnan tudná?), vagy szétkente, mert csodálja, ahogyan nyomot tud hagyni bárhol… de semmiképpen sem direkt, pláne nem a bosszantásodra teszi mindezt.

Egyszerűen csak „tanulja” a körülötte lévő világot.

És ilyenkor bizony azt is megtanulja, hogy hogyan álljon az Őt körülvevő világhoz. Méghozzá Tőlünk tanulja.

Csecsemőkorban alakul ki a magunkba, szüleinkbe és a világba vetett hit – hogy az erőfeszítéseink eredményt hoznak, eredményeink elismerést, ha pedig nem úgy sikerülnek dolgaink, ahogyan azt elterveztük, akkor is ott áll mögöttünk valaki, aki bíztat és támogat.

Ezt azonban nem tudja megtapasztalni egy olyan kisgyermek, akit mindenért csak leszidnak; ha valamit jól csinál, de elismerést nem kap, hiszen az természetes; ha viszont ügyetlenkedik, támogatás helyett csak feszültség az osztályrésze – így két út közül választhat: inkább meghúzza magát csendben, vagy tombol és mindenképpen kivívja magának a figyelmet. Ha jobban belegondolunk, egyik tapasztalat sem vezet felnőttként jó útra.

A dicséret fontos!

Nem kell attól tartanunk, hogy elkényeztetett gyerekké válik vagy túl nagy önbizalma lesz attól, hogy jelezzük felé, ha valamit jól csinált.

Fontos azonban az is, hogy az ügyességet, amikor csak lehet, ne általánosságban, hanem a konkrét tettre vonatkoztassuk (pl. „ügyes vagy” helyett „ nagyon ügyesen fogod a poharat”), illetve ha valami nem sikerül, akkor is arra vonatkozzon jelzésünk,

ami történt (pl. „de ügyetlen vagy” helyett „ez most eltörött, ki kell dobni, legközelebb figyelj, hogy erősebben fogd).

Tudnia kell, hogy ha valamit helytelenül is tett, a „szidás” és a „szigor” szeretetből jön, nem a személyiségével van problémánk (a buta vagy, ügyetlen vagy, rossz vagy – általánosítások magát a személyiséget minősítik és nem azt a tettet, viselkedést, amivel valójában problémánk van.)

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden helyzetben a gyereknek kell, hogy igaza legyen és a szülő alárendeli magát. Keretek kellenek, de rugalmasan és következetesen – még akkor is, ha ezt a gyakorlatban sokszor nehéz megvalósítani. Csak ennek köszönhetően fogja megtanulni, hogy ha valamit egyszer megbeszéltetek, akkor ahhoz tartania is kell magát.

A minta fontos!

Mosolyoghatunk és beszélhetünk arról, hogy milyen fontos dolog is ez, ha saját jókedvünk csupán erőltetett. Megérzik ezt a gyerekek és inkább csak összezavarodnak.

A megfelelő önértékelés kialakulásának szempontjából tudnia és éreznie kell, hogy a család az család akkor is, ha valami nem stimmel, ezért mondjuk el inkább, ha gond van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a legapróbb részletekig be kell avatni a kicsiket, elég annyit tudnia, hogy bár valami nincs rendben, de azt apa és anya megoldja. Ez nem csak biztonságérzetet fog nyújtani számára, hanem azt is érzékeli majd, hogy az átmeneti sikertelenségben sincs veszély, a megoldásra és nem a problémára kell koncentrálni.

Nagyon fontos mindemellett az, hogy mi szülők is visszajelezzünk egymásnak – a bátorító visszajelzések lényeges, főleg akkor, amikor a másik éppen elveszíti önbizalmát és úgy érzi, nem bírja tovább. 

Meddig elég dicsérni szóban?

Sokunkban él az a kényszerképzet, hogy gyermekeink eredményeit tárgyi jutalommal kell honorálnunk, holott mindez szoktatás kérdése.

Ha már kicsiként az tapasztalja, hogy sikerei kapcsán kap valamit, logikusan és jogosan (hiszen mi szoktattuk rá) fogja elvárni, hogy mindig így legyen.

Egy baba legnagyobb ajándéka maga a szülő mosolya és boldogsága – miért várna bármilyen tárgyat ügyességéért cserébe? A legtöbb, amit gyermekednek egész életében adhatsz az az, ha személyes figyelmet kap Tőled.

Változó hatások, változó hangulat?

Új közösségbe kerülve felnőttként is tapasztalhatunk magunkon hangulatváltozást, a gyerekekre pedig többszörösen hat.

A legfontosabb persze az otthoni tapasztalat, de mivel a nap jelentős részét új ingerek között töltik a kicsik, legyen az bölcsi, ovi vagy iskola, fontos figyelnünk az esetleges változásokat.

Ha gyermekünk azt érzi, hogy bármilyen helyzetben megértően viselkedsz vele (pl. oviba kerülve újra bepisil éjszaka) és nem leszidod, amitől csak további szorongás lesz úrrá rajta, hamar visszaállhat a régi rend.

Persze, ha láthatóan, nem optimista irányba megy, azaz nem igazán találja a helyét, nem tud vagy nem akar az életkorának megfelelően játszani, nem barátkozik, lehangolttá, ingerlékennyé válik, arra már érdemes odafigyelni és akár szakember véleményét kérni.

A mély szeretet szavai

Ahogyan elnézzük gyermekeinket játék közben vagy barátainkkal beszélgetünk Róluk, nagyon sok pozitív mondatot fogalmazunk meg velük kapcsolatban. Ami furcsa, hogy Nekik azonban ezeket ritkán mondjuk el.

Mondd ki, amit gondolsz, hogy érezze, mennyire értékes számodra! Nem számít, hogy csak pár hetes vagy iskolás már, hogy érti-e a szavakat vagy sem – szavaid érzelmi töltetét nagyon is érzi gyermeked.

Mondd el bátran neki:

• Ez a család csak Veled teljes!

• Büszke vagyok Rád!

• Jobb emberré teszel!

• Figyelek Rád!

• Nagyon egyedi ötleteid vannak!

• Szeretem, ahogyan gondolkodsz!

• Boldog vagyok, hogy vagy!

• Nagyon örülök, hogy én vagyok az anyukád/apukád!

• Veled mindig új dolgokat fedezek fel!

• Hiszek Neked!

• Mindig fontos, amit szeretnél mondani.

 

PARTNEREINK

 

 

Baba Direct

Kapcsolat