Talán regisztráció

 

 

 

 

 

 

 

Regisztráció

Hívogat az iskola

                  

„Tudod, minek örülök? Iskolába kerülök.”

(Matos Maja: Elsős leszek)

Az iskola egy olyan mérföldkő minden gyermek életében, amit hihetetlenül várnak. Nagy iskolások lesznek és okosak, akikre még a felnőttek is elismerően csettintenek – és ez itt a kulcs. A felnőttek véleménye.

Minden kisgyermek szeretne a többieknél jobban teljesíteni, a felnőttek elismerését magáénak tudni. Aztán a kezdeti dicséretek hamar alább hagynak, hiszen teljesen hétköznapi dolog, hogy valaki már iskolás, ha pedig valamit nem értenek meg a kis lurkók egyből, akkor még meg is kérdezzük tőlük, „hát még ezt sem tudod?” – és az elismerés is elmarad. A gyermek pedig elkezd szorongani, neveletlenül viselkedni. A szülő egyre frusztráltabb, nem érti gyermeke viselkedését – pedig nagyon egyszerű. Míg szidod, addig is Rá figyelsz. Felé fordulsz. És ki fogja vívni hogy Vele foglalkozz, mert szüksége van Rád.

Te tudsz tenni azért, hogy a figyelmedet máshogyan is megkapja. Amikor nem veszel fel telefont, nem állsz le beszélgetni mással, nem nézel rá, csak egy pillanatra sem a közösségi oldalon felvillanó üzenetre – hanem csak Ő van. Akkor nem kell a figyelmedet másképpen felhívnia magára.

Mi felnőttek többnyire más világban élünk és a hétköznapok hajtásában nincs időnk minden apróságot csodaként megélni – így azt sem vesszük észre, hogy ami az egyik kisgyereknek pillanatok alatt sikerül, azzal a másik nagyon lassan halad és fordítva; hogy az iskolák egymással való versengése miatt nem marad idő a valóban elmélyülő tanulásra; hogy sokszor csak egy másik oldalról kellene megközelíteni a megértéshez ugyanazt, vagy, hogy a gyerek nem feltétlenül "hülye", egyszerűen csak még nem érett meg az iskolára.

Vida Ági írása fantasztikus összeszedettséggel tárja elénk az iskolaválasztás kérdésének különböző vonulatait – középpontba a gyermeket helyezve. Oda, ahová való. Hiszen Róla, a gyermekről szól ez az egész hercehurca:

Az első kérdés, ami felmerül, hogy mikortól menjen iskolába a kisgyermek. A jelenleg hatályos törvény szerint, aki az adott év augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, kötelező beíratni az iskolába, a szülők azonban a korábbi gyakorlat szerint még mindig inkább évet halasztatnak.

Az iskolaérettség nem a 6. születésnapra alakul ki: van olyan kisgyerek, aki 6 évesen már valóban érett, kifejezetten unatkozik az óvodában és olyan is, aki csak 8-9 éves korára lesz minden téren érett. A fiúk általában kicsit később lesznek érettek, mint a lányok. Az utolsó óvodai évben az iskolaérettségi vizsgálaton, a logopédusnál úgyis kiderül, ha valamilyen téren még fejlesztésre van szükség, vagy ha még várnunk kell egy évet. Ha az óvodában már javasolják a beíratást, de mi még úgy látjuk, szükséges lenne az óvodában maradnia, a nevelési tanácsadótól kérhetünk szakvéleményt.

Milyen iskolát válasszunk?

A fő kérdés inkább az, hogy: milyen is a gyerekem?

Nyilván minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, jó oktatást egy erős iskolában, ahonnan aztán jó helyen tanulhat tovább, azonban nem minden gyereknek való a versenyistálló. A kislányokban különösen gyakran okoz szorongást, ha túl magas követelmények elé állítják őket. Ilyenkor a gyerek nagyon igyekszik, mégis a képességein alul teljesít

A fiúk lazábban állnak hozzá az iskolai elvárásokhoz, de a visszahúzódóbb, elmélyülősebb kisfiúkat különösen megviselheti az iskola rohanó tempója.

Nem feltétlenül a neves versenyistálló iskola a legjobb minden gyereknek. Itt is jó, ha több intézményt felkeresünk, beszélgetünk szülőkkel, utánaolvasunk a neten a környékbeli intézményeknek, elmegyünk a gyerekek számára rendezett “kóstolgató” rendezvényekre.

Néhány szempont az iskolaválasztáshoz, amit érdemes megnézni:

      Osztálylétszám: most már akár 32 fő is lehet, ami a hiperérzékeny gyerekeket különösen megviselheti, de a pedagógusnak is jobb, ha kevesebb gyerekkel tud foglalkozni. Tehát minél kisebb az osztálylétszám, annál jobb.

      A tanító néni személye: Jó, ha a gyerek is találkozik a tanító nénivel és ő választja ki, akinél jól érzi magát a foglalkozáson. Érdemes azért rákérdezni, hogy hány tanító néni lesz. Van, ahol délelőttös és délutános tanító néni van, van, ahol az egyik tárgyat az egyik tanító néni, a másikat a másik tanítja.

 Marketing: Vannak nagyon jó hírű iskolák, ahova sokan akarják vinni a gyerekeket és kevésbé ismertek, ahova csak kevesen. Nem szabad elhinni, hogy százmilliárd légy nem tévedhet. Mi a gyerekekkel több iskolát végigjártunk és mindenhol elmondták ugyanazokat: Fokozatosan illeszkednek be a gyerekek az iskolába, kezdetben csak játék és játékos oktatás lesz, az első hónapokban csak 20 perces órák, sok mozgás stb. Viszont hiába hisz ezekben a tanító néni, ha az iskola elvárja, hogy decemberben tartson az első osztály „olvasásbemutatót” az igazgatónak, januárra legyen legalább 5 gyerek, akit nevezni lehet matekversenyre és a gyerekközpontúság is csak addig tart, ameddig nem kell felmérőt írni.

Mennyi időd van: ha nem akarod a gyereket még otthon is a tanulással nyúzni, akkor érdemesebb lehet iskolaotthonos iskolát választani, ahol egész nap tanítás van, viszont cserébe nincs házi feladat. A “csak” napközis iskolák többségéből ugyanis rendszeresen úgy térnek haza a gyerekek, hogy nincs kés a házi és még tanulni kell velük esténként.

De rugalmasabb időbeosztás kell ahhoz is, ha pl. az otthonoktatást választod, vagy olyan magániskolába megy a gyermeked, ahol csak délelőtt van tanítás.

Forrás: www.kismamablog.hu 

 

 

Alternatív lehetőségek, ha nem szeretnéd az államit:

    

1) Egyházi iskolák Sokszor már az is jobbá teszi az iskolát, ha nem az állam a fenntartó. Rengeteg jó egyházi iskola működik Magyarországon, érdemes egy kicsit körülnézni, egészen más a szellemiség, sok a családias, kicsi iskola.

2) Magániskolák Sokan azt hiszik, nagyon drága az alapítványi iskola, holott itt is nagy szórás van az árakban és jellemzően ezek nem magasabbak vagy még el sem érik a magánóvodák és - bölcsődék árait.

3)Alternatív iskolák Waldorf, Rogers, Montessori… Egyre több ilyen intézmény létezik, az árak jelentős szórást mutatnak. Mellettük szól a gyerekközpontúság, ami miatt viszont sok szülő fél, hogy mi lesz, ha utána hagyományos intézménybe kerül át a gyerek. Némelyik Waldorf iskolában érettségiig tanulhatnak a gyerekek, de arra is érdemes gondolni, hogy létezik számos alternatív szemléletű középiskola is (pl. az Alternatív Közgazdasági Gimnázium).

4)Otthonoktatás,unschooling Magyarországon bárki választhatja a hagyományos oktatás helyett a magántanulói státuszt. Ilyenkor a gyereknek be kell iratkoznia valamelyik iskolába és negyedévente kell levizsgáznia az adott év tananyagából, viszont nem szükséges bejárnia. A magántanulók száma évről évre növekszik: 2013-ban még csak 6629-en, 2014-ben már 8217-en választották a magántanulói státuszt.

A leggyakrabban felmerülő érv az otthonoktatás ellen, nem lesz-e így túlságosan magányos a gyerek, nem kell-e neki a társaság, nem marad-e vissza a szociális fejlődésben, a másik érv az idő szokott lenni, hiszen a szülők a legtöbb családban dolgoznak, a harmadik pedig az, hogyan tudjuk megtanítani a gyermekünknek a tantárgyakat, ha nem vagyunk pedagógusok.

 

Nyilván az otthonoktatás áldozatokat igényel bizonyos téren. Be kell osztani a napokat, minden nap le kell ülni a gyerekkel tanulni. Ugyanakkor nem egy iskolába járó gyerek szüleitől hallom, hogy esténként és hétvégén 1-2 órákat tanulnak a gyerekkel, a magántanulás sem vesz több időt igénybe ennél.
Az iskolában sok a “holt idő”, amikor nem tanulnak a gyerekek. Sok gyerekkel eleve lassabban lehet csak haladni, kevesebb figyelem jut az egyéni igényekre, és a differenciálás miatt az egész osztály teljesítménye lassabb.

Emlékszem, annakidején hónapokig unatkoztam a németórán néhány osztálytársammal együtt, mert mi már elsőre megértettük, megtanultunk egy nyelvtani szerkezetet, a csoport másik felével viszont még gyakorolni kellett, ezért mi külön feladatokat kaptunk, de olyan is volt, hogy csak unatkoztunk addig.
Az egyéni tanulás pont azt teszi lehetővé, hogy ne kelljen ezeket a felesleges köröket lefutni.
A gyerekek szocializációja, társasága meg megoldható úgy is, ha járnak edzésre, külön foglalkozásokra, ahol barátkozhatnak.

Jogos érv, hogy mi van, ha esetleg nem tudjuk a gyereket mi tanítani, ha félünk, hogy nem leszünk elég szakszerűek. Ebben remek blogok is segítenek, ahol sok kreatív ötletet találhattok a kisiskolások tanításához, másrészt lehet megoldás az is, hogy a nehezebb tantárgyak oktatására magántanárt keresel. Sőt olyan ismerősöm is volt, akik ezt úgy oldották meg, hogy összeállt 3 család és a gyerekek mellé közösen felfogadtak egy tanítót, aki minden nap jött 2-3 órára és hol az egyik, hol a másik családnál foglalkozott a gyerekekkel. De olyan megoldásról is hallottam, amikor egy nyugdíjas tanító nénihez vitték el minden nap a gyerekeket és ott is maradtak kora délutánig.

Idővel az otthon tanuló gyerekek is dönthetnek úgy, hogy mégis inkább bejárnak az iskolába, sőt megtehetik azt is, hogy bizonyos tantárgyakat bejárnak tanulni, másokat inkább otthon sajátítanak el. Jellemzően felső tagozatban és középiskolában szokott jelentkezni erre az igény.

Az otthonoktatás jó megoldás lehet olyan speciális fejlesztési igényű vagy magatartászavaros gyerekeknek, akikkel az iskola nem tudott megbirkózni. Nem egy esetről tudok, amikor a szülő állt a sarkára és választotta az állandó huzavona helyett inkább a magántanulói státuszt és ezzel általában a gyerek eredményei és - ami még fontosabb - a közérzete is javulni kezdett.

Ha úgy érzed, nem jól választottatok iskolát, ha a gyermeked szorong, nem szívesen jár be, ha bejár, de az iskola folyton panaszkodik rá, érzed, hogy nem jól érzi magát, ha pszichoszomatikus tünetei vannak, érdemes lehet iskolát váltani - a hagyományos helyett az alternatív iskola vagy magántanulói státusz az, ami segít.

Vajon mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik alternatív iskolába jártak vagy magántanulók voltak? A szülők egyik kifogása a nem megszokott oktatás ellen, hogy vajon “rendes” felnőtt lesz-e az így felnőtt gyerekekből. Tud-e majd szakmát tanulni? Bejut-e a felsőoktatásba?
Tévedés azt gondolni, hogy csak a hagyományos út létezik, csak a megszokott módon lehet tanítani a gyerekeket. A valóság az, hogy minden gyereknek eltérő a fejlődési üteme, van, aki kicsit hamarabb, van, aki később érik meg a dolgokra, de ha a kíváncsiságukat megőrizzük, ha nyitottak maradnak a világra, ha megkedvelik a tanulást, idővel mindent elsajátítanak majd.

A kérdés nem az, hova jutnak az iskola nélkül vagy alternatív intézményben tanuló gyerekek felnőttkorukra, hanem az, hogy milyen áron. Hangzatos mondás, ami szerint az alternatív iskola után nem egy alternatív világgal találkozik majd a gyerek, de ez egyáltalán nem így van. A mai átalakulóban levő munkaerőpiacon leginkább rugalmasságra, kreativitásra, önbizalomra lesz szüksége a következő generációnak és egyáltalán nem biztos, hogy a hagyományos iskolarendszer képes erre a világra nevelni őket.

Amikor intézményt választunk, nem csak azon gondolkodunk el, milyen tagozatra menjen, melyik intézmény lenne a jobb, hanem azon is, milyen jövőt szánunk a gyermekünknek:

– Szeretnénk-e, hogy felfedezze a legjobb képességeit és azokból kihozza a legtöbbet? Támogatja-e ezt az adott intézmény?

– A jegy számít inkább nekünk vagy a tudás? Elfogadjuk-e a hármast, elvárjuk-e a tiszta ötöst?

– Elbeszélgetünk-e vele az iskolai konfliktusokról, szabályokról, kimondjuk-e, ha ellenvéleményünk van, vagy próbálgatjuk belesimítgatni őt az iskolai rendbe, nehogy rossz vélemény alakuljon ki róla?

– Mennyire bátorítjuk, hogy fedezze fel ő maga a világot, legyen kompetens, szerezzen készségeket (főzés, házimunkák, barkácsolás, kertészkedés stb.) és fogadjuk el, hogy a gyerek iskolai jegyei nem egyenlőek a valódi képességeivel?

– Szeretnénk-e, ha a hagyományos utat járná, szakmát szerezne, jó állást kapna, vagy elfogadjuk, ha többfélét tanul, keresi önmagát, esetleg abbahagy iskolákat, új szakmát tanul, szabadúszó lesz, vállalkozást indít?

Ugyanakkor az éremnek két oldala van. Az óvodás-iskolás gyermekre hatással van az iskola, de hatással van a család is. Az iskola esetleges negatív hatásait a család is ellensúlyozhatja. Sőt: a családi példa erősebb, mint az iskolai.

A tananyagról nem mi döntünk, de arról igen, hogy tévét nézünk, focizunk, vagy múzeumba megyünk a gyerekekkel.

A kötelező olvasmányokat nem mi választjuk meg, de azt igen, hogy adunk-e könyvet a gyerek kezébe, olvasunk-e neki rendszeresen mesét, beszélgetünk-e vele könyvekről, lát-e minket olvasni.

Az iskola nevelési elveibe kevésbé van beleszólásunk, de otthon mutathatunk jó példát, megbeszélhetjük a gyerekekkel, hogy 1-1 döntés jogos volt-e vagy sem, helyes volt-e vagy sem.

Az óvoda-iskolai konfliktusoknál nem lehetünk jelen, de megtaníthatjuk a gyermekünknek a helyes konfliktuskezelést és adhatunk neki olyan erős önbizalmat, hátteret, biztonságot, hogy képes legyen ezeket megfelelően kezelni.

Dolgozhatunk rajta tudatosan, hogy megóvjuk őt az iskola káros hatásaitól, hogy megőrizzük a kíváncsiságát, tudásvágyát, de ne testáljuk rá az iskolára a nevelés és az oktatás feladatát, mondván, nincs időnk ezzel foglalkozni.

Nem mérgezhetjük meg a szülő-gyermek kapcsolatot azzal, hogy folyton az iskola pártját fogjuk, sem azzal, hogy állandóan lavírozunk a gyerek érdekei és az iskola elvárásai között.

Azzal segítesz neki a legtöbbet, ha nem intézményeknek és külső elvárásoknak próbálsz megfelelni, hanem elsősorban a gyerek érdekeit tartod a szemed előtt.

Forrás: www.kismamablog.hu 

 

 

 

PARTNEREINK

 

 

Baba Direct

Kapcsolat