Talán regisztráció

 

 

 

 

 

 

 

Regisztráció

Kultúrbaba – Zene, vers a strandon

Dalocskák, versikék - mindenhol jó barátaink, ha a baba kezd kicsit nyűgös lenni, vagy nehezen viseli, hogy nem lehet órákat a vízben tölteni.

Ha minden alkalomra - sétára, fürdéshez, kézmosásra, hintázáshoz, sütéshez, stb. – jut egy-egy belőlük, idővel (leginkább, mikor már beszélni fog) maga a gyerkőc fogja ezeket mondogatni és kérni, az újabb és újabb mondókákat.

 

A dalok és versek ritmikussága az, ami a leghamarabb megragad a gyerekekben, így könnyen lehet, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy mondja az első szótagokat, vagy adott tevékenységnél dúdolgat, utalva arra, hogy tudja, ehhez tartozik egy vers vagy dal, amire most gondol. Az öröme pedig határtalan lesz, ha a szülő ilyenkor veszi a lapot és elmondja, elénekeli, amit szoktak. A kicsi így megtapasztalja, hogy már meg tudja mutatni, mire gondol, ezért érdemes vele próbálkoznia.

Mindez a beszéd- és gondolkodás fejlődésében hatalmas szereppel bír, hiszen ha a baba tudja, hogy képes megértetni magát, akkor egyre inkább akarja majd azt.

Minél több mozgással, tevékenységgel jár egy dal vagy vers, annál viccesebb és könnyebben megjegyezhető a kicsik számára. Így ha nem is ajánlanak hozzá semmit, Te magad bármelyikhez kitalálhatsz mozgásokat, mozdulatsorokat.

Egy dologra figyelj, hogy ezek mindig ugyanazok legyenek, mert így fogja tudni követni a baba. Hamarosan arra leszel figyelmes, hogy még nem is tartasz a berregős, csikizős, vonatozós, repülős, stb. résznél, babád voiszont már egyre jobban kacag – hiszen tudja, mi következik.

Ha a dolgokban van logika, hihetetlen gyorsan tanulnak!

Dalok, versek a strandra

Érdekes, hogy míg az összes többi évszakra jut bőven mondóka, addig a nyár egy kicsit mostohán kimarad a jóból. Erre az évszakra inkább óvodás, iskolás korban lesznek szuper kis versek.

Talán azért van ez így, mert a nyárban benne van minden olyan tevékenység, amihez egyébként is tudunk fűzni pár rigmust.

Sokszor láthatunk szabad vizekben kacsákat, így a „kis kacsa fürdik” c. dalocska szinte adja magát ebben az esetben.

Hintázáskor a „Hinta, palinta” és a „Zsipp-zsupp, kenderzsupp” kezdetű mondókák szinte kötelezőek, de a „Hinta, hinta, palinta…” kezdetű dal is jól jöhet J.

Ha sétálunk egy picit, akár ölben visszük, akár már saját lábán jár a baba, ezt a dalocskát énekelhetjük, játszhatjuk (a végén leguggolva, a baba akár le is csücsülhet J):

Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!   

A séta másik kötelező eleme katonásan lépkedve, a „végére” szóra pedig trappolva a babáknak nagyon vicces. Ha előre kijelölitek, hová mentek (fagyishoz, homokozóhoz), az lesz a világ vége, és míg oda nem értek, lehet akár a suttógóstól egyre hangosabban mondani a verset, többször egymás után is:

Egy, kettő, három, négy,

Te kis leány/legény hová mégy?

Nem megyek én messzire,

Csak a világ végére.

 

A sétálós versek sokszor és nagyon sokféleképpen mondhatóak. Még, ha nem is tud beszélni a kisgyermek, egy éves kora körül már szinte mindent megért, így mondhatod Neki minden egyes verziónál, hogy most suttogva, most mérgesen, most bohóckodva, most sírósan mondjuk el – persze mindet elviccelve, hogy jó nagy kacagás legyen belőle.

Ha pedig már kacagás van, akkor a nyűgösségnek is hamar búcsút inthettek! Arról nem is beszélve, hogy az érzelmek megismeréséhez, kimutatásához  és ahhoz, hogy később helyesen tudja gyermeked megfogalmazni, mit is gondol vagy érez -mennyire nagy segítséget nyújt mindez.

 

 

 

Baba Direct

Kapcsolat