Születéssel kapcsolatos hagyományok a világ minden tájáról

A kultúra és a kultúra által behatárolt viselkedésformák gyakorlatilag meghatározzák a mindennapjainkat, illetve a világban elfoglalt helyünket. A szülés egy olyan élmény, amit ugyan a világ minden táján átélnek a nők, ugyanakkor a kulturális különbségek miatt mégis másképp tapasztalják meg ezt a csodát. A világ különböző területein egyedi szokások, rituálék kísérik a születés folyamatát, nézzük a legérdekesebbeket:

Japánban számos születéssel kapcsolatos hagyomány és kulturális gyakorlat létezik. Az egyik leggyakoribb, hogy az újdonsült édesanya a szülést követő három hétben szülei otthonában tartózkodik a csecsemővel. Ez a szokás abból a hitből fakad, hogy a születés nem ér véget a szüléssel, az édesanyákat további 21 napig tartó ágynyugalom várja, amit a szülői ház biztosít számukra. A japán nők túlnyomó része továbbá érzéstelenítés nélkül hozza világra gyermekét, amely döntés szoros összefüggésben áll a buddhista szenvedésre irányuló felfogással, miszerint a szülési fájdalmakat a japánok egyfajta próbatételként fogják fel. A súlyos fájdalom felkészíti a nőt a nehéz anyai szerep vállalására. 

Kínában úgynevezett „Manyue”-val ünneplik a baba születését, amely során a vendégek ajándékokkal lepik meg az újszülöttet. A ma már hazánkban is népszerű babaváró bulitól – melyet a gyermek születése előtt tartanak – eltérően a „Manyue”-t csak a születés után szervezik meg. 

Néhány arab országban, többek közt Pakisztánban az „Aquiqah” az általános gyakorlat a gyermek születését követően. Az „Aquiqah” egy születésnek szentelt kulturális és vallási szokás, melynek elsődleges célja, hogy nevet adjanak a babának. Erre az ünnepre születés után hét nappal kerül sor, mikor is a hagyomány szerint leborotválják a csecsemő fejét és állatáldozatot mutatnak be érte.

Az afrikai Togóban az édesanyák némán szülnek, melynek spirituális oka van. Hitük szerint ugyanis az anya így nem vonja magára az ártó szellemek figyelmét.

Törökországban a szülésen átesett édesanyáknak legtöbbször rögtön a szülés után felszolgálják a „lohusa serbeti” elnevezésű italt, melyet vízből, cukorból, és fahéjból főznek piros ételszínezék hozzáadásával. Először a kórházban kell inni belőle, mert úgy tartják serkenti a anyatej termelődését, majd otthon az újszülöttet látogatók részére szokás felszolgálni. A látogatók ajándékokkal lepik meg az újszülöttet, a gyermekágyi időszak lejárta után pedig az édesanya járja végig az ajándékozókat. A hagyománynak megfelelően egy édességgel töltött zsebkendőt és tojást ad nekik. Előbbit azért, hogy babája jó természetű, utóbbit azért, hogy egészséges legyen. A vendéglátók ezután lisztet dörgölnek a csecsemő szemöldökébe és hajába, ezzel kívánva hosszú életet neki.

Balin a méhlepényt legalább annyira élőnek és lélekkel telinek tekintik, mint az újszülöttet, ezért rituális keretek között fehér kendőbe csomagolva eltemetik. A gyermekeket pedig 210 napos korukig még nem tekintik embernek: a hindu vallás értelmében reinkarnációk, akik egy spirituálisan tiszta állapotban érkeznek e világra, ezért hat hónapig egyáltalán nem érintkezhetnek a földdel. Csak ezután egy ünnepség keretein belül térnek át véglegesen a mi földi birodalmunkba.

A világ számos kultúrájában a szülést a menstruációhoz hasonlóan a nők misztériumának tartják, amibe más nők és főleg a férfiak nem nyerhetnek betekintést. Ennek megfelelően például a venezuelai indiánoknál a nők egyedül, külső segítség nélkül adnak életet az utódaiknak. Sokszor az erdőbe vonulnak, ott levelekből „fészket” építenek, miközben a törzs tagjai azért imádkoznak, hogy az anyát ne ragadja el egy ragadozó vajúdás közben. Az asszonyok csak azután mehetnek oda az édesanyához, miután a baba felsírt. az újdonsült édesanyához. 

Hasonlóan a venezuelai indiánokhoz, Tibet és Pakisztán egyes vidékein szintén magányosan, a családtól külön, egy kunyhóban vagy sátorban szülnek a nők, mivel a szülést a menstruációhoz hasonlóan tisztátalan dolognak tartják. Az anyának csak azok a nőtársak lehetnek segítségére, akik menstruálnak, azaz szintén tisztátalanok.

Annak ellenére, hogy egy gyerek születése mindennapos a világon, valójában kultúrától függetlenül maga a csoda.

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.