Hogy ismerjük fel a gyermek félelmeit, fóbiáit és mit tehetünk ellenük? 

A kisgyermekek gyakran félnek, megijednek a legkülönbözőbb dolgoktól, ám nagyon fontos, hogy szülőként az állandó és gyakran jelentkező félelmeket időben felismerjük, és megpróbáljuk enyhíteni. Sok esetben a félelmek természetesek és átmeneti jellegűek, más esetekben azonban fokozódhatnak, ha nem cselekszünk időben. Ezért lényeges, hogy még a kezdeti szakaszban próbáljuk meg észrevenni és megfelelően kezelni őket.

A gyermeknevelés összetett feladat, amely nem jár együtt semmilyen használati utasítással. A növekedés bizonyos szakaszaiban a gyermekek intenzív félelmeket tapasztalhatnak, amelyek gyakran okoznak aggodalmat a szülőkben. Sokan teszik fel magukban a kérdést, hogy ez vajon mennyire normális, vagy valós probléma, és külső beavatkozást igényel.

A gyermekkor nagyon fontos időszak egy ember fejlődésében. A gyerekek olyanok, mint a szivacsok, képesek teljesen magukba szívni és intenzíven átélni a környezetüktől kapott információkat, élményeket. A gyermekkorban kialakult magatartásformák óriási hatással vannak a felnőtt kori személyiségre, az ilyenkor elsajátított védekező mechanizmusok alapvető részét képezik a felnőttkorban alkalmazott viselkedésformáknak. 

Ha a szülők időben felismerik a gyermekben kialakuló fóbiákat és azokat hatékonyan képesek kezelni – akár külső segítséggel –, az meghatározó lehet a gyermek jövője szempontjából. Megakadályozhatják azt, hogy bizonyos félelmek végig kísérjék az életét. 

Ahhoz, hogy felismerjük a problémát, lényeges tudnunk melyek a növekedés egyes szakaszainak tipikus és természetes félelmei. Vannak bizonyos evolúciós jellegű félelmek, amelyek adott korosztályra jellemzőek, biológiai funkciót töltenek be, majd idővel megszűnnek. Nagy vonalakban ezek a következők:

0-6 hónap: Félelem a hangos zajoktól.

7-12 hónap: Félelem az idegenektől, illetve attól, hogy a szülők nincsenek a közelben.

1-2 év: Félelem a fizikai sérülésektől, a sötétségtől és az állatoktól.

3-4 év: Félelem a természeti jelenségektől, például viharoktól, valamint a nem megszokott eseményektől.

5-6 év: Megjelenik a félelem a betegségektől, illetve attól, hogy bármi történhet a szeretteikkel. A gyermekek ebben a korban már félhetnek a sötéttől, és a gonosz lények megjelenésétől is. 

7-8 év: Megjelennek a társadalmi jellegű szorongások, például a kigúnyolástól vagy az elutasítástól való félelem.

9-12 év: A társadalmi elfogadottság hiányától való félelem fokozódik, ami ekkor már párosulhat a gyenge iskolai teljesítménytől és a haláltól való félelemmel.

Nem elég azonban megállapítani, hogy adott esetben a gyermek életkorának megfelelő félelemtípussal állunk-e szemben, hiszen idővel az is fóbiává válhat. Fóbiáról beszélhetünk abban az esetben, ha:

  • a gyermek által tapasztalt félelem, szorongás, kényelmetlenség túlzott és aránytalan mértékű.
  • a gyermek minden áron megpróbálja kikerülni azokat a helyzeteket, amikben bármilyen kis eséllyel is találkozhat ezekkel a félelmekkel. (Például nagyobb korban nem alszik másnál, mert fél, hogy szüleivel történik valami, amíg ő nincs a közelben)
  • A félelemérzet jelentősen befolyásolja a mindennapjait, és megakadályozza őt a normál életvitelben. 
  • Szélsőséges esetben alvászavar, illetve szociális, kapcsolatteremtési problémák is jelentkezhetnek. 
  • A félelem nem múlik el, sőt egyre fokozódik.

Hogyan viselkedjünk, ha fóbiát észlelünk a gyermekeknél?

Először is fontos, hogy a szülők megértést és tiszteletet tanúsítsanak a gyermek félelme iránt. Ne csúfoljuk őt, és ne bagatellizáljuk az érzéseit. Ha felmértük a problémát, fokozatosan szembesíteni kell a féltett ingerrel, természetesen úgy, hogy végig vele vagyunk és támogatjuk őt. Folyamatosan erősítenünk kell az önbecsülését ahhoz, hogy képesnek érezze magát a kihívással szembenézni. Bevethetünk kreatív ötleteket, trükköket is – főleg kisebb gyermekek esetében –, amelyek segítenek csökkenteni a szorongást. Ilyen lehet például egy szörnyetegellenes spray vagy egy köpeny, amely szuperhőssé változtatja. Amint szembesülnek rettegésük tárgyával, félelmük elhalványul, és ezzel egyenes arányban növekszik az önbizalmuk.

Legfontosabb, hogy mindig pozitívan álljunk hozzá, mutassunk példát a hozzáállásunkkal és a türelmünkkel – néha nagyon nehéz –, érezze, hogy hozzánk bármikor fordulhat. Természetesen, ha a helyzet továbbra is fennáll, esetleg fokozódik, a legjobb döntés egy konzultáció a gyermekpszichológussal. 

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.