Édesapák, nektek félig tele vagy félig üres az a bizonyos…?

Mindig beszélünk arról, hogy szegény nők, milyen szerepekben kell helytállni. Félreértés ne essék, három gyermekes anyukaként írok, és a saját életünkben is látom, hogy az édesapáknak pont ugyanolyan nehéz lavírozni a szerepeikben, ugyanúgy meg akarnak felelni, jól csinálni, mint mi, édesanyák. Csak hoznak egy transzgenerációs mintát, melyben azt tanulták meg, hogy a férfiak nem sírnak, legyenek erősek és az érzelmeiket fojtsák el, tehát még nehezebben is mondják ki, amire valóban szükségük lenne. Nem szeretném mérlegre tenni, hogy kinek nehezebb, apának, vagy anyának. Abban hiszek, hogy partnerség van és ma, mikor az édesapákat ünnepeljük, szentelni szeretnék pár sort nekik, hogy hogyan tudnak ők is odafigyelni magukra, töltődni, önmagukért, mindannyiunkért.

Az alábbiakban támpontot nyújtok, hogy mit csináljon, aki elvesztette a fókuszt, már nincsen meg a motiváció, csak a mindennapi robot, nem találja az örömöt a tevékenységei során.

Milyen okok húzódhatnak meg egy ilyen érzés, élethelyzet mögött?

Nézzük először a motivációt.

A motiváció = energia. Az energia töltöttség szintje pedig azt jelöli, hogy mennyire vagy elégedett azzal, amit csinálsz. Mennyire vagy elégedett a helyzeteddel, mennyire tudod nap mint nap „utántölteni az elemeidet”?

Biztosan hallottál már ilyen mondatokat, vagy fogalmazódott meg benned: „Akkor is csinálnám, ha nem fizetnének érte!” illetve „Semmi pénzért nem csinálom tovább!”.

Hogy ezek között mi történik, kit, mivel lehet motiválni, hogy lehet az elégedettséget növelni, ötről – hatra lépni, akár egyénileg, akár egy csapat szintjén, a jó és a jobb teljesítményért, a mindennapi örömért, arra segítség a motivációs térkép által mutatott összefüggés és felismerések. Érdemes átgondolni, hogy, ki melyik kategóriába tartozik, mik a saját prioritásai. Komplex elemzéshez segítséget nyújthat a motivációs térképezés eszköztára, de a lehetséges kategóriákat átgondolva, önreflexiós kérdéseket feltéve is nagy felismerések születhetnek. 

A 9 motivációs preferencia a motivációs térképezése alapján (http://motivacios-terkep.hu/motivacios-terkeprol/):

1. A FELFEDEZŐ (Searcher)

jelentőségteljes, értéket teremtő munka

2. A SZABAD SZELLEM (Spirit)

szabadság, autonómia, független szellemiség

3. AZ ALKOTÓ (Creator)

új ötletek, innováció, kreativitás

4. A SZAKÉRTŐ (Expert)

specialista, szakértő, szaktudás

5. AZ ÉPÍTKEZŐ (Builder)

anyagiak, versenyző alkat, juttatások

6. AZ IRÁNYÍTÓ (Director)

hatalom, kontrol, befolyás, erős ráhatás

7. A SZTÁR (Star)

nyilvános elismerés, dicséret

8. A BARÁT (Friend)

emberi kapcsolatok, kapcsolódások

9. A MEGŐRZŐ (Defender)

biztonság, stabilitás, kiszámíthatóság

Érdekesség, hogy már volt lehetőségem Preiner Anna Mária jóvoltából kamasszal is kipróbálni angolul, nekik a pályaválasztásban is segíthet, illetve a fiatalokról szóló riport 3 példányos, kap a fiatal, a szülő és a tanár is, hogy hogyan tud a leghatékonyabban együttműködni a diákkal. Rendkívül széleskörű, az élet sok területén alkalmazható hasznos tudás, ha mindig átgondoljuk a mindennapi motivációnkat a tevékenységeink, céljaink tükrében. 

 Lendület vesztés?

 Sok evidens ok állhat a lendületvesztés hátterében. Néha a legegyszerűbb dolgok is eredményre vezethetnek. Mennyi idő jut pihenésre, mély alvásra? Mikor történt utoljára vérvétel, hogyan állnak a vitaminraktárak? Mennyire egészséges a táplálkozás, jut-e idő sportra, aktív kikapcsolódásra? Érdemes átgondolni, hogy a cél, ami felé haladsz, megfelelő-e számodra. Baumeister pszichológus professzor kutatási eredményeiben arra juttott, hogy az akaraterő tulajdonképpen véges és ugyanazt a tartalékot használjuk különböző dolgokhoz. 

A lendületről még a fizika is eszembe jutott. Egy tárgyat nehezebb mozgásba hozni, mint mozgásban tartani. Ez a tevékenységeinkre is igaz, ezért érdemes időben önreflexiót tartani, ha a saját teljesítményünkről van szó, hiszen egy jól kialakított mindennapi rutint könnyebb működtetni.

 Kiégés?

 Fontos, hogy rendszeresen megálljunk és megfigyeljük az érzéseinket, hogyan vagyunk a bőrünkben, mire van szükségünk, mikor szükséges az energiahordónkat újratölteni, hogy jól létben tudjuk élni a mindennapjainkat.

A minap az egyik ügyfelem felvetette, hogy mennyire hangos felismerés volt számára, hogy noha  a legtöbbször a munka-magánélet vonatkozásában emlegetjük a kiégést, ez bármelyik szerepünkben megjelenhet. Kiéghetsz a kapcsolatodban, apaságban, sportban, bármiben, ha nincsen meg az egyensúly.

Én vallom, hogy a kiégés mélyebb szakaszai már nem kezelhetőek, ott drasztikus, éles váltás kell, másképp nincsen kiút belőle. És emellett ritkán megy egyedül. Még egy kezdeti fázissal akár egy coaching folyamat is meg tud birkózni, bizony, nagyon résen kell lenni meddig terjed a kompetencia határ és időben felismerni, ha  a kliensnek pszichológus vagy pszichiáter lenne megfelelőbb. Na és akkor a hétköznapi ember hogyan ismerje fel?! Hogyan fog a saját jóllétünk fontossága beépülni a  mindennapi rutinunkba. A többségünknél hiányzik az egészséges önbizalom, mely fontos összetevője az önszeretet és az önbecsülés. Ha valaki nem szereti vagy becsüli önmagát, fog tenni magáért? Amíg ez nincsen rendben, beszélhetünk ám rezilienciáról, meg énidőről, töltődésről, nem fog működni. Lehet keresgélni az okokat… anyám nem akart, olyan az oktatási rendszer, amilyen, bántott xy… és sorolhatnám… a kérdés az, hogy meddig akar az egyén az áldozat szerepben ragadni, ami felmenti őt a saját felelőssége alól és mikor veszi fel a kesztyűt és mondja azt, hogy felelősséget vállalok az életemért, amiben ÉN vagyok a legfontosabb és a múltam nem én vagyok, az csak a történetem része.

Ez piszok nehéz. 40-50-60 éves emberek is pörögnek ebben a spirálban, miközben elmegy az élet. És akkor néha az élet térdre kényszerít. Amikor muszáj priorzálni, megállít, hogy legyen időd elgondolkodni scrollozás és a rendkívül fontos teendők közben. Jó esetben ad mégegy esélyt. Aztán van, hogy nem. Azt látom, hogy ciki segítséget kérni. Ciki azt mondani, hogy szarul vagyok. Sokan még maguknak sem merik bevallani, nem figyelik meg az érzéseiket. (Most ne menjünk bele a poroszos nevelési elv hosszú távú hatásába, arról majd később, máskor.) Könnyebb mosolyogva azt mutatni, hogy minden szuper. 

Gondold át, hogy te hogy vagy! Kezdd ezzel. Ha szórakoztat, számtalan tesztet ki is tölthetsz a neten. Ismerd fel, ha gond van. Nem fogom megmondani, hogy mit tegyél, hiszen neked kell felismerni, hogy mi az, ami visszatölti az energiahordód. De ha a te egyedi megoldásod már nem működik, kérj segítséget. Fejvadászként az első napomon megtanultam egy aranyszabályt: Google is your friend! Használd!;-) Vagy ha bátor vagy, kérj ajánlást, találd meg azt a szakembert , akivel megvan a szimpátia, kapcsolódás, akivel érzed, hogy tudsz együtt dolgozni, haladni az úton egy jobb élet felé. Aki Gizikének jó volt, nem biztos, hogy neked is jó lesz, néha nem első próbálkozásra lesz meg a neked megfelelő segítő, de ne add fel, menj tovább és csináld, mert önmagadnak te kell, hogy a legfontosabb legyél! 

Hol tartasz a karrieredben?

Egyre elterjedtebb szerencsére hazánkban is, hogy többféle karrierút is elérhető ugyanolyan anyagi megbecsülés mellett. Érdemes átgondolni, hogy mi miben vagyunk jók, mik az erősségeink, hiszen nem evidens, hogyha valaki több évet eltölt egy pozícióban, akkor csak az mutathat előre, ha vezetővé válik. Van, aki a területén általános, szerteágazó tudással tud érvényesülni, ebben érzi jól magát. Van, aki tehetséges vezető és hajlandó is fejlődni ezen a területen. Van, aki a saját témáján belül is szeret elmélyedni és szakértővé válni. Mindegyik teljesen oké, itt is a lényeg, az önazonosság, hiszen azt lehet hosszútávon jól csinálni, amiben hitelesek vagyunk önmagunk és a külvilág felé is.

 Megváltozott prioritások, életmód?

 Előfordul az ember életében, hogy megváltoznak a prioritások, érdemes rendszeresen ránézni az adott élethelyzetünkre és az életcélunkkal összhangban megszervezni a napi rutint. Előfordulhat olyan betegség, családalapítás, költözés, egyéb nagyobb változás, ami egy időre háttérbe szorítja a karriercélokat és nem szükséges teljes gőzzel robogni, hanem a tartalék lángon történő szinten tartás, vagy időleges recesszió is megfelelő. Alapvetően a mindennapok során a szokásaink szerint élünk, így kíméli magát az agy, hogy folyamatosan döntéseket kelljen hoznia. Pont ezért nehéz egy kialakult szokást megváltoztatni, és itt újra hivatkoznék a szükséges akaraterőre, hiszen másképp nem lehet változást elérni. Az akaraterő az izmainkhoz hasonlítható Baumeisterék szerint a legjobban. Fejleszthető, ugyanakkor ha túlerőltetjük, kimerül – éppen ezért ügyesen kell gazdálkodni vele, tehát ha épp van egy nagyobb változás az ember életében, akkor a munkájára fordítható erőforrás természetes módon csökken, ezzel jó, ha tisztában vagyunk. (Baumeister, R. F., Tierney, J. (2013) Akaraterő. Budapest, Ursus Libris Könyvkiadó)

 Beleuntál a munkádba?

 Érdemes feltenni a kérdéseket, hogy van-e egy kis megfáradás, lustaság e mögött? Milyen a kitartásunk? Tudjuk-e, hogy min dolgozunk és miért? Mi a munkánk célja? Van-e még kihívás a jelenlegi pozíciódban? A feletteseddel van-e lehetőség nyíltan beszélni arról, hogy kipróbálnál valami újat? Napjainkra már nem jellemző, hogy egy munkakörben egy cégnél éljük le az életünket. Az információs dömping, a felpörgött digitális életvitel is hozzájárul, hogy csökken a monotóniatűrés. Látni kell, hogy ez teljesen rendben van, és ha nem tudsz megújulni és tartósan fennáll, hogy unod a mindennapi munkarutinodat, akkor határoz meg egy reális célt, hogy hova szeretnél eljutni és kezdd el megtenni a szükséges lépéseket.

 Hitrendszer

 Érdemes ránézni arra is, hogy a viselkedésünk mögött nem húzódik-e meg kudarckerülés és ezen belül, “a nem kellek érzés”, annak kapcsán, hogy ha elbukok. Érdemes átgondolni, hogy a sikerkeresés vagy a kudarckerülés a jellemzőbb-e ránk.

 Mit tehetünk még ezen felül?

 A befelé fordulás, önmagunkra figyelés sokat segíthet, önismeretünk javunkra válhat most is. 

Ha úgy érezzük, nem tudjuk egyedül megoldani a helyzetet, orvosunk is segíthet, illetve növelhetjük a vitamin bevitelt is.

Fontos, hogy legyen egy cél, hogy hogyan akarjuk érezni magunkat, honnan hova szeretnénk eljutni, mi okoz örömet számunkra. Fontos, hogy el kell kezdeni csinálni, akár apró lépések mentén is, de haladni kell, mert akár a kis  sikerek felismerése, tudatos keresése, segíti a lendület visszanyerését, erőt ad és mozgásba hoz.

Támogatók keresése szintén egy fontos lépés, akik átlendítenek a holtpontokon, vagy csak akár a háttérből drukkolnak, szintén nélkülözhetetlen szereplői a sikerhez vezető útnak. Emellett lételemünk, hogy megosszuk az élményeinket, fontos egy empatikus szociális háló kiépítése.

Lista készítése arról, ami segít kikapcsolni és feltölteni, bármi, ami nem munka: mozgás, zene, kirándulás, filmezés, stb…

Érdemes átgondolni, hogy a múltban éreztük-e magunkat hasonlóan, és akkor mi  segített tovább lendülni.

 Előfordulhat, hogy semmi sem működik

 Akkor elő kell venni a bátorságot és váltani abból a szituációból, amiben épp benne vagyunk. Legyen ez akár munkahelyváltás, akár egy hosszabb nyaralás, egy új hobby, másfajta családi rutin kialakítása, randi kettesben a párunkkal, vagy elkezdeni megvalósítani egy régi álmot.

Pados Eszter
https://mentoring-sunshinycoaching.com/