Rossz szemmel néznek rád, amikor a gyermeked őrjöng? Otthon gyakran tépelődsz, amikor volt egy vita a családban? Kerülöd a családi összejöveteleket? Eltitkolod a családtagok elött a nehézségeket? Sajnos mindezek azt mutatják, hogy a családokban sokan nem éreznek kellő elfogadást és ez jelenleg nagyon sok szülőt mérgez nap, mint nap. 

Számos egyéni és csoportos coachingot tartottam az elmúlt években. Ezer felett van a számuk. A legutóbbi hétvégén pedig egy három napos női elvonulást valósítottunk meg Csóka Eszter drámapedagógussal. Döbbenetes volt látni, hogy amikor gombokból tették fel egy papírlapra a támogatóiakat, segítőiket az anyukákat, akkor volt, aki „elfelejtette” ide sorolni a szüleit, testvéreit, de volt, aki a saját párját is. Volt olyan, aki azt mondta, hogy csak azért tette fel őket, mert úgy illik. Engem ez nagyon elszomorított és fel is kavart, hogy őszinte legyek. Most ez az írás az én gyógyulásomat és válaszkeresésemet is szolgálja, mert úgy érzem, hogy ez nagyon nincs így rendben, valami elsiklik ezekben a családokban. Éppen ezért felmerül most bennem egy kérdés:

Mi is a család?

Család az, ahol házassági, vérségi vagy örökbefogadási kapcsolat van a felek között. Családias viszony lehet közösségek tagjai között, akik akár együtt is élnek (gyermekotthonban élők, nevelő szülők, gyülekezeti tagok között stb.). A család nem csak a legelső, hanem érzelmileg a legerősebb közösség is az ember életében. Mintát ad, szokásokat, elvárásokat közvetít, s ha minden jól megy, akkor érzelmi biztonságot nyújt. Ez utóbbi azonban sok esetben nem valósul meg.

Mit lehet tenni, ha a családodat nem érzed biztonságos közegnek?

  • gyakori, hogy az immár már felnőtt gyermek nehezen lép ki a gyerekszerepből, mert az más fajta kommunikációt igényel, amit nem ismer és a szülei is nehezen tekintenek rá önálló felnőttként: első lépés ezt tisztázni
  • olyan mélyen húzódó sebek vannak, amelyekkel egyénileg vagy családterápiában közösen érdemes szembe nézni: hiedelem, hogy ez által rosszabb lesz a helyzet. Minden tény azt bizonyítja, hogy hatalmas megkönnyebbülés a családi titkokat feltárni és a negatív érzéseket megfogalmazni. 
  • a szülők felelőssége, hogy gyermeküknek olyan környezetet nyújtsanak, amelyben biztonságban van. Ennek érdekében sajnos néha konfliktusokat kell felvállalniuk olyanokkal, akiket szeretnek vagy akiktől félnek vagy új határokat kell felállítaniuk.
  • a gyermekek érzik a feszültséget, kár hazudni nekik. Fogalmazzuk meg a koruknak megfelelően, ha valakivel nem értünk egyet és ha vita alakul ki előttük, igyekezzünk abban is elég jó példát mutatni a számukra. A megjátszás, érzések elfojtása nem éppen az előrevezető út. 

„Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.” Kun Erzsébet

Szerző: Mógor Krisztina
https://dayflykriszti.hu/