Rád vártam
Ugyan az elnevezés elég ellentmondásosan hangzik (tri = 3 szakaszra utal), a 4. trimeszter jelensége mégis létezik.
Ha megnézzük az állatvilágot, a legtöbb esetben a világra hozott utód néhány órán belül képes arra, hogy felálljon, édesanyját megtalálja vagy táplálkozzon. Tulajdonképpen elég időt töltött ahhoz az anyaállat testében, hogy erre a szintre fejlődjön.
A mi gyermekeink esetében még csak közel hasonló dolgokról sem beszélhetünk – bár nincs is szükség erre. Arra azonban van, hogy megértsük, mennyire hirtelen változás az újszülött életében 9 hónapnyi alig derengő fény, állandó meleg, ringatózás, érintetlenség után az, hogy hirtelen fények, hangok, illatok, érintés, hideg, meleg, textilek, vízszintes életmód (fekvés) -azaz egy csomó számára teljesen idegen dolog történik vele – mindaz, amit a felnőttek szerint „jó babaként” egy csapásra el kellene idekint fogadnia.
Neki viszont esze ágában sincs „jó babának” lenni – csak olyannak, aki biztonságban érzi magát. Ez pedig ott lesz, ahol már valami ismerős dolog veszi körül – az Édesanyja szívverésének hangja, bőrének és az anyatejnek az illata.
Kutatási eredmények alapján a babáknak egyébként is szüksége lenne arra, hogy tovább tartózkodhassanak az anyaméhben – további növekedésük és csontozatuk szilárdulása viszont már nem tenné lehetővé a természetes születést. Okos hát a természet, így egy enyhe kompromisszummal megoldotta – akkor jönnek világra a picik, amikor még erre fizikailag van lehetőség, viszont már képesek jelezni szükségleteiket (éhség, rossz közérzet, fájdalom, stb.). Mi mással, mint sírással.
Nem azért sír, hogy kényeztesd!
Sokszor csipkelődő kis humoros mondatnak szánják az ismerősök, rokonok „jaj, jaj, ha így felkapkodod, meglátod, hülyére vesz az a rafinált baba”! Valóban így lenne?
Nem. Csupán arról van szó, hogy kisbabád keresi a megszokott biztonságot – a szíved hangját, a méhed ölelését, tested melegét, a méhedben megszokott függőleges állapotot -amikhez képest hirtelen azt várjuk el, hogy folyton vízszintesben, a megszokotthoz képest jóval hidegebb hőmérsékleten, csendben legyen. Ha hirtelen minden megváltozna körülötted – Te nem azt keresnéd, hogy hol lehetsz mégis biztonságban?
Babáddal sincs ez másként – csak szeretne elbújni a sok egyszerre érkező ingertől, ami rázúdult – temérdek hang, illat, kép, fájdalom érzése, éhség és minden egyéb, melyektől még egy felnőtt ember is megijedne egy teljesen idegen környezetben – nemhogy egy kisbaba, aki még sosem tapasztalt ilyet.
A „4. trimeszternek” nevezett 3 hónap tehát arról szól, hogy kb. ennyi időre van szüksége kisbabádnak ahhoz,
- hogy megszokja, mi az, ami nap mint nap körül veszi,
- hogy megtanulja Tőled – arcjátékodból, hangodból -, mitől kell megijednie és mitől nem
- hogy a környezete izgalmas és ne ijesztő legyen számára
Érdekesen működik az önállósodás folyamata – minél több lehetősége van gyermekednek közel lennie hozzád – annál nagyobb biztonságérzettel mer majd nyitni az új dolgokra.
Ennek az időszaknak a gyümölcsét a boldog, mosolygós babán túl majd akkor tapasztalhatjátok meg igazán, amikor gyermeked életében az érzelmi biztonság ad táptalajt.
- Amikor meg kell védenie önmagát,
- amikor ki kell állnia majd a maga igazáért.
- Amikor párt kell választania és tudja, hogy milyen érzéseket kell követnie, hogy valóban szeretetteli kapcsolata, családja legyen.
- amikor nem ragad majd benne egy számára rossz szituációban azért, mert fogalma sincs, hogy hogyan döntsön,
- vagy amikor a boldogságot nem a hajszolt tárgyakban, hanem önmagában keresi –
akkor majd minden, de minden a Veled, Veletek való kisgyerekkorába nyúlik vissza. Arra az időszakra, amikor megtanítottad önmagában bízni.
Engedd, hogy legyen ideje megérkezni a mi világunkba.
