Létezik jó és rossz anya?

A foci és a politika mellett talán ez az a téma, amelyről mindenkinek van véleménye, és mindenki képes rajta hajba kapni, pillanatokon belül. Egyébként ebben is ugyanott tartunk, mint száz éve: elvárásokból rengeteg van, az elfogadás fontosságáról alig esik szó. Egy vallomással kezdeném, annál is inkább, mivel a babatémás cikkek tele vannak vallomásokkal. Eggyel több vagy kevesebb, ez már igazán nem számít.Szóval, elhatároztam, hogy felelős apukaként meg főleg felelős szerkesztőként összerakom ezt a cikket így anyák napja alkalmából. Olyat tettem, amit eddig sosem: elolvastam néhány szöveget az interneten a babákról és a gyereknevelésről. Jó látni, hogy ekkora érdeklődés övezi a baba-mama témájú írásokat. De azt kellett tapasztalnom, hogy nem érzem magam okosabbnak, ráadásul borzasztóan elfáradtam. Belegondoltam, mennyire fáradtak lehetnek azok az anyukák, akik ezeknek az oldalaknak a termését napi szinten olvassák, ne adjʼ isten, kommentelik. Vagyis hogy alighanem energikusak, és duzzad bennük a tetterő, ha a gyerkőcökkel kapcsolatos napi teendők mellett ilyesmire képesek. Joggal lehetünk tehát rájuk büszkék, ha ezt is győzik. Egy újabb ok, hogy felnézzünk az anyákra, nem csak anyák napján. Ahogy mindezt végiggondoltam, a képernyő jobb alsó sarkában új cikkeket kínált be az oldal: Ezt már olvasta? 16 nap ölelő gyász – halott csecsemőjével élt együtt a magyar pár. Új ablak: Kiderült, miért ringatják az anyák bal oldalukon az újszülöttet. Új ablak: Tuti tippek krónikus orrfolyásra. Új ablak: Így jártam Szofiával – mindjárt egyéves. Új ablak: Már kapható a babasírást fordító kütyü. Hát én ezt nem bírom. Fel kell vállalni a kudarcokat, mert az állítólag előrevisz, úgyhogy tessék: én erre nem vagyok képes. Elvárható egyáltalán egy modern apukától, hogy rendszeresen cikkeket olvasson a csecsemőkről meg a gyereknevelésről?

Más a mérce?

Egy anyukától biztosan, ez már szinte a házimunka részének számít. Abból pedig mindkét félnek illik kivennie a részét. Úgyhogy a válasz igen: olvassanak csak babablogokat és mamaportálokat az apukák is. Pedig a látottak alapján messziről kerülik a házimunkának ezt a részét. A cikkek alatti kommentek közt férfifejet csak akkor látni, ha némelyik nőnek a profilképén közös képe van a párjával. Vagyis az apukák magasról tesznek arra, hogy babatémákban cikkeket olvassanak, ne adjʼ isten, az olvasottakat meg is vitassák, jól elküldve a fenébe azokat a szülőtársakat, akik a leírtakról másként vélekednek. A férfiak aligha volnának ilyesmire képesek. Valószínűleg már a harmadik mondatnál a Bajnokok Ligájára terelődne a téma, az egymást majd széttépő anyukák férjei közt pedig örök barátságok alakulnának, miután kiderülne, hogy mindkettőjük Juventus-drukker.

Úgyhogy vissza az elejére: mit vártak el régen az anyáktól, és mit ma? Lássuk csak, hát régen az anyáktól leginkább azt várták el, hogy fiúkat szüljenek. Daliás legényeket, akik nem viszik, hanem hozzák a hozományt, öröklik a sok földet, betöltik a sok fontos tisztséget. Meg még azt is elvárták régen az anyáktól, hogy szót fogadjanak a család idősebb hölgytagjainak, tehát szót fogadjanak. Aztán majd ha ők is megöregednek, ugráltathatják kedvükre a fiatal menyecskét, mert ez az élet rendje, pont.

Nem tudsz jót csinálni

A mai anyáknak, úgy tűnhet, könnyebb a dolguk, hisz csak néhány dolgot kell jól eltalálniuk, hogy az élet császárnőiként tekintsenek rájuk. Ne szüljenek túl korán, de ne is túl későn. Legyenek a gyerekük mellett a nap 24 órájában, de azért építgessék a karrierjüket is. Ne legyenek a férjük és a házimunka rabjai, de azért mindig legyen kész a reggeli, az ebéd meg a vacsora. Szoptassák hatéves koráig a gyereküket, de azért a barátaikat se hanyagolják el. Legyen számukra a gyerek az első, de azért az alakjukra is vigyázzanak. Vagyis egyrészt lehetetlen általános érvénnyel meghatározni, ki a jó anya, milyen a jó anya, másrészt mivel a megítélés is szubjektív alapon történik, úgy tűnik, esélye sincs senkinek jó anyává válnia egy közösség előtt, hiszen mindenki a saját szempontja és értékrendje szerint ítél. Ráadásul a gyerekek igényei is különbözőek: ami az egyiknek jót tesz, a másiknak nem biztos, gondoljon a hurcikendőről vagy az igény szerinti hozzátáplálásról a fórumozók többsége bármit. Úgy tűnhet, lehetetlen túljutni a régi mondás szintjénél, mely szerint senki sem ért úgy a babák nyelvén, mint a mamák, és a Johnson&Johnson.

Van néhány ismétlődő téma, amelyekkel az anyukák többségét az őrületbe lehet kergetni, mondja a harmincéves pozsonyi Éva, aki tavaly szülte meg második kislányukat. „Első mindjárt a szoptatás. Miért szoptatsz? Vagy miért nem? Ha túl sokáig, az a baj, ha nem szoptatsz egyáltalán, pocsék anya vagy. A másik a munkába járás kérdése. Ha bölcsibe adod a gyereked, akkor lelketlen karrierista vagy, ha nem, akkor meg ősanya, aki anyagi szempontból a férjén élősködik. Ha biokaját készítesz, akkor mániás vagy, költöd a család értékes és kevés pénzét, ha mindent magad csinálsz, akkor elveszed az időt a gyerekedtől, ha rendeled a kaját, akkor béna vagy, mert még főzni sem tudsz. Ha sok programot szervezel, akkor kikészíted a gyereked, ha kevés a program, akkor túl ingerszegény környezetben tartod.ˮ Szerinte ma nehezebb jó anyának lenni, vagyis majdnem lehetetlen, mert az anyák javarészt magukra vannak hagyva, és bár időnként segítenek az internetes fórumok, sok esetben csak elbizonytalanítják az anyákat.

És egy apa mitől jó?

A téma kapcsán érdemes azt a kérdést is feltenni, vajon az apáktól is ennyire elvárja-e a társadalom, hogy jó apák legyenek. Mert a jelek szerint nem igazán. Egyrészt nincsenek baba-papa blogok, a gyerekes cikkeket apukák szinte egyáltalán nem kommentelik, amiből az következik, hogy nem is olvassák. Erre a szerző, vagyis az én esetem is bizonyíték, aki érdeklődéssel fordultam a téma felé, de nagyon hamar nagyon lefáradtam, ráadásul hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez így természetes. A társadalom szemében az apuka már azzal túlteljesítette az irányában támasztott társadalmi elvárásokat, ha egyedül kivitte játszóterezni a gyerekét. Vett neki fagyit is? Hát milyen cuki egy apa, kit érdekel, mi van abban a fagyiban (ilyesmiért az anyukát már máglyára küldenék egyes fórumozók), de ha az apuka csinál ilyet, az bizony rém cuki jelenség. Hogy ez havonta egyszer történik meg? Kit érdekel?! Kicsit olyan ez, mint a régi falusi bálokon, ahol az idősebb asszonyok körbeülték a táncparkettet, ügyelve arra, hogy a lányok rendesen viselkednek-e tánc közben. Hogy a fiúk hogy viselkedtek, arra nem, hisz a fiúk, azok fiúk. Jó anyává válni tehát majdnem lehetetlen. De azt is mondhatnánk, hogy minden anya jó anya, hiszen ki mondja meg, melyik tettével hogyan segít a gyerekének? A rossz példa is lehet hasznos vagy tanulságos hosszú távon. Szóval van mit kompenzálni, talán ezért is tartjuk évente az anyák napját.

Aztán eltelik néhány esztendő, és már nem az a téma, milyen a jó anya, hanem hogy milyen a jó gyerek. Az elvárások sodorvonala más irányt vesz, innentől a gyerek tartozik elszámolni a szülei felé, hogy mit sikerül megvalósítania abból, amit beterveznek neki, saját értékrendjük, világnézetük és prioritásaik szerint. Közben talán fel sem merül senkiben a gondolat: mi lenne, ha nem saját elképzeléseink fényében ítélkeznénk naponta a másik felett, hanem elfogadnánk egymást olyannak, amilyenek vagyunk, és végre elkezdenénk jól érezni magunkat? Ez utóbbival egyébként már meg is adnánk az egész családnak azt, amire a legjobban szüksége van: kiegyensúlyozott és vidám légkört, amely érzelmileg feltölti a szülőt és a gyereket egyaránt.

forrás: vasarnap.com

 
Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.