Ezért leszünk helikopter szülők...

Hogyan lehetünk jó szülők? Ezzel az ősrégi kérdéssel kapcsolatban régóta folyik a vita a szakemberek és a szülők körében, és mindig akad valaki, aki „jobban tudja”... 

Mikor hazaérkezünk az újszülött kisbabánkkal a kórházból természetesen elsődleges célunk, hogy mindentől és mindenkitől megvédjük. Figyelni kell azonban a napok, hetek, évek múlásával, hogy nehogy a „túlnevelés” csapdájába essünk. A helikopterszülők még ha a legjobbat is akarják a gyermeküknek, és jó szándékból nevelik is így a gyermeküket, sajnos rosszat tehetnek nekik.

Minden szülő szeretné, ha gyermekei boldogok lennének, mindent elérnének az életben és ezért sokszor bármire képesek. Ez alapvetően ösztönös hozzáállás a gyerekneveléshez, azonban ha a szülő nem enged elég teret a gyereknek, túlfélti és túlkontrollálja – helikopterként köröz körülötte, innen a kifejezés – könnyen az ellenkezőjét éri el hosszú távon. A helikopter szülői viselkedés a szabadon nevelés ellentéte, ahol a gyermeket önállóságra és a szabad gondolkodásra ösztönzik. 

A helikopter nevelés rengeteg formában megjelenhet, legyen szó arról, hogy valaki a tinédzser gyermeke mögött állva folyamatosan ellenőrzi és kijavítja a házi feladatokat, vagy árnyékként rohan a kisgyerek mögött, ha az biciklire ül. Nézzünk egy rövid áttekintést arról, hogy a gyermek különböző életszakaszaiban miként viselkedik a helikopterszülő.

Totyogó

  • Minden kisebb esést megelőz, vagy eleve nem enged olyat tenni a gyermeknek, ami az életkori sajátosságoknak megfelelő legkisebb kockázattal is járhat.
  • Nem engedi, hogy a gyermek egyedül játsszon.
  • Folyamatosan informálódik az óvónőktől a gyermek fejlődésére vonatkozó kérdésekben.
  • Nem támogatja a fejlődés szempontjából szükséges önállóságot

Általános iskola

  • Mivel általában a helikopterszülő meg van róla győződve, hogy az ő gyereke az átlagnál különlegesebb, rendszeresen egyeztet az iskola vezetőségével, vagy a tanárokkal, hogy a gyermek a megfelelő oktatásban és nevelésben részesüljön.
  • Megpróbálja befolyásolni, hogy kik legyenek a gyerek barátai.
  • Különböző különórákra kényszeríti anélkül, hogy a gyerekkel megbeszélné, esetleg felmérné, hogy van-e kedve hozzá.
  • Sokszor elkészíti gyermeke házi feladatát, önálló iskolai projektjeit.
  • Nem engedi, hogy a gyerek egyedül oldja meg a problémáit, mindenbe beavatkozik.

Tizenévesek és azon túl

  • Nem engedi, hogy a gyermek az életkorának megfelelő döntéseket egyedül hozza meg és vállalja azok következményeit.
  • Túlzottan belefolyik a tanulmányokba és a tanórákon kívüli tevékenységekbe, hogy megóvja a gyereket a kudarctól, vagy csalódástól.
  • Rossz érdemjegy esetén azonnal fogadóórára rohan.
  • Beleavatkozik a barátokkal, osztálytársakkal fennálló esetleges konfliktusokba.

tavcso

 

Annak, hogy miért válik valaki helikopterszülővé különböző okai lehetnek, sőt néha mélyen gyökerező problémák állnak ennek a viselkedésnek a hátterében. Nézzük a leggyakoribb lehetséges okokat:

A jövőtől való félelem

Néhány szülő hajlamos úgy gondolni, hogy a gyermek jelen tevékenysége hatalmas hatással lesz a jövőjükre nézve, ezért a végtelenségig megpróbálják kontrollálni és irányítani a mindennapjaikat.

Szorongás

Néhány szülő rettenetesen szorong és érzelmileg nagyon nehezen kezeli, amikor azt látja, hogy bántják a gyermekét, vagy ha az épp kudarcot él meg. Éppen ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy a csalódásoktól megkíméljék őket, viszont mindeközben sajnos nem veszik figyelembe, hogy a csalódás, a konfliktuskezelés az élet része, és mint ilyen erősíti és ellenállóbbá teszi a gyereket. (Felnőttként sokszor felismerjük, hogy egy egy nehéz helyzet után erősebben állunk lábra.)

Céltudat nélküli lét

A helikopteres nevelés felmerülhet abban az estben is, amikor a szülő saját identitását vetíti a gyerekre, esetleg nincs más elfoglaltsága, így gyermeke sikerei és teljesítménye által jobb szülőnek képzeli saját magát.

Túlkompenzálás

Előfordulhat, hogy egy szülő saját gyerekkorát próbálja meg kompenzálni gyermekein keresztül. Sokan megfogadják, hogy szülőként majd máshogy viselkednek, mint a saját szüleik tették – akik esetleg kevésbé szerették, vagy védelmezték őket – , csak sokszor túlzásba esnek, és a kelleténél sokkal nagyobb figyelmet fordítanak gyermekükre.

A környezet nyomása

Azok a szülők, akik helikopterszülőkkel veszik körül magukat (még ha tudat alatt is), erős késztetést érezhetnek, hogy hasonlóan viselkedjenek, nehogy mások azt gondolják, hogy ők esetleg kevésbé jó szülők.

Bár a szülők egy része nem gondolja károsnak az ilyen fajta szülői magatartásformát, sajnos hosszú távon ez könnyen visszaüthet, és erős önbizalomhiányt, illetve alacsony önbecsülést okozhat a gyerekekben. Az így nevelt gyerekek felnőtt korukban is kételkedhetnek saját képességeikben, mivel gyerekként sosem kellett kitalálniuk, megoldaniuk semmit egyedül. Sokszor érzik úgy, hogy szüleik nem bíznak bennük, ezért általában még azt is megkérdőjelezik, hogy alkalmasak-e saját életük irányítására. Az alacsony önbecsülés további problémákhoz, például szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet a későbbiekben, amik nem múlnak el csak azért, mert a gyerek felnő.

Sokszor fennáll a veszélye annak is, hogy a gyermek úgy érzi, bármilyen kiváltságot megérdemel, hiszen világ életében megkapta amit akart, semmiért nem kellett küzdenie. Ezek a gyerekek azzal a tudattal nőnek fel, hogy körülöttük forog a világ, majd amikor később kiderül, hogy mégsem, sokkal nagyobb pofonként élik meg a csalódást.

A gyerekre különbözőképp hat a helikopter nevelés. Néhányan agresszívvé, vagy ellenségessé válnak a túlzott kontroll hatására, néhányan pedig egészségtelen mértékű megfelelési kényszerrel nőnek fel. 

Mit tehetünk, hogy ezt megelőzzük?

Tudatosítsuk magunkban, hogy ha lazítunk is kicsit a gyeplőn, és elengedjük valamennyire a gyerek kezét, akkor is ugyanúgy fog minket szeretni. Ahelyett, hogy minden problémáját megoldjuk, éreztessük gyermekünkkel, bármi is történik, mi mindig mellette állunk. Hagyjuk, hogy a gyerekek megküzdjenek az adott időszak problémáival. Kössék be a cipőjüket, pakolják be az iskolatáskát, válasszák ki az aznapi ruhájukat és tartsák rendben a szobájukat. Engedjük, hogy maguk hozzanak meg bizonyos döntéseket, válasszanak sportot, vagy különórát. Ne avatkozzunk bele, ha nézeteltérésük támad a barátjukkal, osztálytársukkal, tanítsuk meg őket a konfliktusok önálló kezelésére. Hagyjuk, hogy elbukjanak bizonyos helyzetben, ez megtanítja őket, hogy hogyan birkózzanak meg a csalódással. Tanítsunk nekik alapvető dolgokat, mint főzés, takarítás, mosás, telefonálás, beszédstílus, ezekből csak előnyük származik majd.

Természetesen minden szülő megpróbálja bizonyos helyzetekben megkönnyíteni gyermeke életét, a probléma akkor van, amikor a helikopterszülői viselkedés rendszeressé válik, és akadályozza az egészséges fejlődést. Ahhoz, hogy az ilyen nevelési elveket követő szülők változtatni tudjanak berögzült szokásaikon, fel kell ismerniük saját – gyermekeiktől független – értékeiket, meg kell tanulniuk elfogadni gyermekeik céljait, és engedniük kell, hogy a gyerekek felfedezzék a világot, és megtalálják saját helyüket az életben.

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.